A különbözo stílusoknak meg vannak a maga klasszikusai. AC/DC Back in Black, Pistolsnak a Nevermind… album De lehetne itt a példákat sorolni nagyon sokáig, akár kis hazánkban is. Ha egy régi album újra kiadásra kerül az meg maga a csoda…
Egy kis cikkecskét láttam a minap, újra kiadták a Trottel klasszikus The final salute in the name of human misery albumát. Egy pár szót megérdemel a hazai undergrund zászlóvivoje.
A zenekar kezdete a nyolcvanas évek közepére teheto sok koncert itthon és külföldön egyaránt annyi különbséggel, hogy a Trottel nem igazán a nyugatot célozta meg elsosorban. Akkoriban a kazettákat legegyszerübben a koncerteken lehetett beszerezni. Kereskedelmi forgalomba inkább az Edda és társai sorakoztak. Kialakult itthon is a csináld magad mozgalom, és megalakult a Trottel Records . AMD, Leukémia és lehetne még sorolni a zenekarokat amik a  kiadó segítségével elindult vagy épp nagyobb népszeruséget kaphatott.
Maga a lemez végül is nem az elso album hiszen a Your sincere innocence (ami végül is egy kétszámos album) na és a Bordeline Syndrome után adták ki 91-ben. Az albumon 11 himnusz hallható a Bordeline album szinte teljes egészében a Your sincere egyik fele. A The final salute... egy fantasztikus album ami ma is megállja a helyét mint zeneileg a szövegrol nem is beszélve.
A Trottel több korszakon ment keresztül, ma talán világzeneibb mint punkosabb. A Final salute ... idelyén viszont a lázadó szemkinyitós igazán változatos punk zenét adtak elo, ami sokkal kiforrottabb volt mint kortársaik.
Asztalos Ildikó érdekes hangja angolból hirtelen magyarba majd vissza. Rupaszov és Kaktusz gitárjátékát szerintem nem lehet elfelejteni.
Egy korszakalkotó és kihagyhatatlan album, amit szerintem, egybol kettot szerezz be, mert ronggyá fogod hallgatni.

Egy kis punktörténelem - újra megjelent a Trottel egyik legfontosabb albuma / Beol /

Páratlan csemegével örvendeztetett meg a napokban Rupaszov Tamás, a Trottel Records vezetoje, aki egyébként a Trottel és utódzenekarai basszusgitárosa. A banda neve sokak számára nem hangzik túl ismerosen, hiszen önálló útjukat járják, nem részei sem a mainstream-nek, de még az underground mainstream-jének sem, viszont akinek van füle a hallásra, az nagyra értékeli mind a bandát, mind a kiadói holdudvar más alkotóit.

Aki a kilencvenes évek elejének hazai punkhullámát figyelemmel kísérte, annak különösen nagy élmény a most érkezett régi-új kiadvány, hiszen ezeket a mintegy két évtizedes dalok annak idején többször elhangzottak éloben is Orosházán az akkori AZ Klubban illetve más alternatív klubokban, melyeket az ugyancsak legendás helyi Kulturális Szemle trió holdudvara szervezett.

NAVRANG Pangea

Amikor az ember eljut egy olyan világba, amelybol már nem érez továbblépési lehetoséget, elkezd a gyökerek után vágyódni. Lehet-e kézenfekvobb eredet, mint Pangea , a talán soha nem létezett oskontinens, amelyen át lehetett volna gyalogolni, egyik végébol a másikig, amelyen az emberiség még egyetlen közösség volt? Ezt a nem is annyira misztikus hangulatot ragadja meg a Navrang együttes Pangea címu lemezén. .....De még jobban járunk, ha nem bontjuk a zenét elemeire, hanem hagyjuk, hogy egységében töltse el szellemtestünket: ez a közel egy óra egyformán alkalmas nagy közös táncra, "bulizásra", de egy nyugodalmasabb közegbe érve akár meditálásra is. A lemez világutazásában eljutunk az ultramodern metropoliszoktól (The Trumponauts ) régiónk hajléktalanjaiig ( Moldova Express), a Krakatau Vibes pedig fájdalmasan aktualitással rímel a tavaly decemberi szökoár pusztítására. / Göbölyös N. László - MTI /

A különleges hanganyag egy elveszett közép-ázsiai város hajnali porából felbukó imádsággal kezdodik. Az imám lusta vonításában a halandóság minden panasza és lemondása ott remeg és vonaglik, majd hirtelen befut a Navrang expressz, és a gyanútlan hallgatót felkapja a dorombszavú, zakatoló repüloszonyeg, mely, öblökön, folyamokon és sivatagokon át repít a Pangea következo állomására, ahol a pergo nyelvu kannakol/bhol kalauz fogad, és amikor már mindenki azt hiszi, hogy Bombayba érkeztünk, az ajtó feltárul, és valahol Kecskemét közelében lépünk ki a fényben fürdo mesebeli délmagyar síkságra. És ez így megy végig, és persze nem véletlenül, a Navrang saját bevallása szerint elektromos világzenét játszik. Elso lemezük, a Pangea hangjait meghallva az embert elragadja az érzés, hogy létezik az a föld, melyet rég elveszettnek hitt, melynek a létezésérol is megfeledkezett, az a Bábel elotti világ, melyben az ember még önmaga volt, a népek egy nyelvet beszéltek, és nyugodtan doltek hátra az anyatermészet ölelo karjai közé. A Pangea. Amikor a kontinensek még nem váltak szét, amikor - 200 millió évvel ezelott - még körbe lehetett gyalogolni az egész világot. Létezik, naná! Az o fülükben. Most mi is meghallgathatjuk. Kalimantanból Punjabon át a Kiskunságig! / autósélet 2oo5 /

A trottel Stereodream Experience

Örömzene. Valamiféle stílusba pakolással kellene kezdenem, de nem ok erre túl sok idot vesztegetni. Ennek a pár sornak az a célja, hogyha véletlenül a közeledben játszik a zenekar, akkor feltétlenül menj el a koncertjükre.A jazz-es, etno-s hangzást ok is gyakran keverik elektronikával és alter elemekkel, ahogy ezt több mai klubzenekar is teszi, de zenészeket ilyen erovel sugározni a színpadról, mint amit a Wan2-n volt tapasztalható, nagyon ritkán látni. Az énekesno és a három férfiember teljesen belakta az egész színpadot, úgy éreztem, akkor is így zenélnének, ha csak én lettem volna kíváncsi rájuk.Ildikó bársonyos hangja mindenkinek megsimogatta a buksiját, az öthúros basszusgitár és a remek dobjáték pedig új ritmust diktált a táncos lábaknak, talán még a szíveknek is. A negyedik tag – Kaktusz – igazi zenebohóc. A zenebohócok ugye két dolgot tudnak: mosolyt csalni más arcára és sok hangszeren játszani.Találó név – hol billentyun, hol gitáron, de olyan produkciót kerekített, mint tavaly a Moloko hasonló karaktere. Nagy élmény volt közelebbrol is megismerni a zenéjüket. Érett csapat ez, nem véletlenül járják a világot. A koncert ennél az ismertetonél sokkal jobb volt. Legközelebb gyertek el és szeressetek beléjük ti is! / Alarm magazin

MZ / X koncert:
Ez a fiatal békés megyei csapat egészen elképesztõ produkciót nyújt. Zenéjü alapvetõen modern rock melyben hip-hop, hc., keveredik jazz, funky dolgokkal. A meglepõ zenéhez nem átlagos kiállás társul.... az énekes Dávid marionett - szerü mozgása beteges mimikája azonnal megragadja a tekintetet.... Akármennyire is elvont különös zene ez, egy éven belül hatalmas beindulást fog okozni a Zuhanás és a Hangok a Fejemben.'
/ Metal Hammer /

PERSONA NON GRATA : System Of Logic
A dalok kitaláltsága és megszólalása akaratlanul a Red Snappert juttatja eszembe, és ez csakis dícsére lehet. Egy nemzetközi szinten vállalható anyaggal állunk itt szemben, ezt bizonyítandó, a fiúk most értek haza franciaországi koncertjeikrõl. 
Az új anyag már megint finomabb és érettebb az elõzõnél, tekerõs "balkán-dub", saját megfogalmazásukban. Hangzásfelelõs Marton "Maci" Zoltán (Cas!o Samples), õ faragta a remixet is, a koncerteken pedig samplerész-billentyüs-vokóderista. Nagylemez a tavaszi rügyek idején várható, addig meg koncert és koncert, például szilveszteri fellépés Zágrábban, ahol biztos rajongótáboruk van. Nem véletlenül - azon kevesek között vannak, akiktõl rossz müsort soha nem lehetett látni. Ha feltünik valahol a szürke Barkas turnébusz, nyugodtan lehet igyekezni befelé, megkapjuk a pofánkba. Otthonra meg itt ez a gusztusos kis cd, a System Of Logic. A Hazai címü számban Tom Jones-hangminta figyel, az ABBA-samplingtõl pedig ahogy mondani szokták -behalok A Persona Non Grata a kedvenc boyband-em! péenzsé / / Pécsi Campus 2000. december /

TROTTEL Monodream : Fluid
'...Kisérleti, ezoterikus avantgarde muzsikával repitenek a varázslatok folyékony birodalmába. A hegedü mellett fontos szerepet osztanak a modern elektronikára de tartják a tisztes távolságot a tánczenéktõl. Folkos gyökereiket összemossák a szokatlan ritmusokkal, különös hanghatásokkal s össze is áll a Monodream elszállós muzsikája. A semmihez sem hasonlitható hatást olykor fokozzák egy nöi énekhanggal mely a szépséget kölcsönzi ennek a tüneménynek.
/ BAZ Megyei TIPP /
...' Baromi érdekes zene ez, jellemzõ rá az album cime is. Olyan minthe világzenébõl / sok-sok keleti hatás / Korai Öröm féle modern elszállós muzsikából, egyéb müvészi zenékbõl és talán egy pici King Crimsonból keverték volna össze. Sok helyen az Ozric Tentaclesre emlékeztet.  Gépinek tünõ ritmusok, különféle szintik áradnak egybe õsinek ható vokálokkal, hegedü szép hangjaival. Tükrözödik a zenében a jelen, gyökerei a múltba nyúlnak vissza ugyanakkor kortalan is és legfõbb értéke az, hogy nem álmüvészi, nem emészthetetlenül elvont hanem örök változásában, megfoghatatlanságában is letisztult és szép. Élmény benne elmerülni.'
/ Metal Hammer  no. 131 /

VHK : Naptánc
... Az új VHK korong mindenkihez szól és mégis meg fogja osztani a rajongótábort - a fanatikusokra és a ' sláger ' kedvelõkre. A zenekar erõssége mindig is a koncerteken nyilvánult meg, a végtelen szabad improvizáció inkább illik az egyéniségükhöz, mint a precizen megirt és stúdióban feljátszott dalok....    / vol 10 /

CARWASHTAGNACHT: Constant Balance
"Hazai földön kevéssé kitaposott, nehéz utat választott és jár a Carwashtagnacht. Olyan kultikus zenekarok jutottak róla eszembe, mint a Swans, a holland Gore, a Skullflower vagy a Christian Death, de - szerencsére - inkább csak szellemi irányultságuk, mint zenei világuk hasonlósága miatt. Sötét, lassú, helyenként kifejezetten melankolikus megszólalás, de javarészt inkább a szinte ipari hangzást idézõ, monoton, hosszan kitartott, egyszerûen riffelt, kásásan zúgó gitárok a meghatározóak. Néhol doom, dark, gothic stílusú elemek, de a végeredmény nagyon egységes, nagyon atmoszférikus, nagyon egyedi. Lesz, aki hosszúnak és unalmasnak tartja, de akár filmzene is lehetne, s atmoszférikussága talán épp ebben az idõnek fittyet hányó, kéken-feketén kavargó, monoton gitárviharban rejlik. Rétegzene, az biztos, de abból a ritka fajtából, melynek elkötelezettsége tiszteletet parancsoló. Semmi kompromisszum. Egyébként 3 gitár, dobgép, no meg vendégek. Szép belsõ booklet. Mondhatni, poétikus. Röviden: komoly, mély, üzenettel bíró album. Ideje lesz komolyabban kontaktolnom velük." -  / Kolozsvári, Shock! magazin /

"Végül is a Carwashtagnachtnak sikerült.Szereztek egy szerzõdést a Trottelnél, Rupaszov Tamásnak nagy érzéke van a tehetségek felkarolásához, imába foglalhatjuk a nevét. Mert ismerjük el, hogy ez a békéscsabai trió megérdemelte már, hogy kiadattassanak. Kiforrtak, kinõtték a demós korszakot, és úgy egyáltalán.
Kisérleti-noise-hardcore-ból fejlõdtek, csiszolódtak, sokat változtak az 1996-os "Distance" kazettájuk óta. Letisztultak, még jobban beborultak, sötétebbek lettek. A számaik is. Vagy csak azok. A kisérletezõ kedv megmaradt, noise-core-os elfajzás a "Vaakoom", misztikus lélek zene az "Atavism", melankolikus, álmodozó, hipnotikus a "Dercon" vagy a "Grab", tünemény Csepregi Nóra vokáljával a "The Inmost Wealth of Truth". Összemosódik a Swans pszichedéliája, a Fields of the Nephilim, a Tiamat darkja, a Pink Floyd varázslata, a Neurosis természeti ereje. Vonós hangmintákra, indusztriális zajokra pakolnak elvont, hangulatos dallamokat, s ezáltal a "Constant Balance" egy komplex, szürrealista alkotássá nemesedik. Nehéz közel kerülni hozzá, de ha egyszer sikerül..." -  / Bánfalvi Ákos, Rockinform /

"Eddig nem nagyon követtem figyelemmel a békéscsabai Carwashtagnacht dolgait, noha mindig érdekeseket olvastam róluk. Mivel tudom, hogy amióta létezik a zenekar, mindig kísérletezgetett, a Constant Balance alapján el tudom képzelni, mirõl maradtam le, és ez elszomorít. Viszont annál nagyobb öröm maga az új album! Persze kategorizálhatatlan lett, talán az avantgarde jelzõ az egyetlen, ami nem teljes tévedés. Szegedi "a" András kollégám biztos tudna több hasonszõrû zenekart felsorolni, nekem igazából kettõ jutott eszembe, méghozzá a Neurosis és a Helmet. Komolyan, a Carwashtagnacht majdnem olyan súlyos, mint a Neurosis, de azért annál szellõsebb, meg itt inkább ének (a The Inmost Wealth of Truth-ban egyenest nõi-férfi duett) vagy szavalás van, üvöltés kevésbé. Jellemzõ a monotónia, a fémes-zajos hangzású, sokszor harangszerû riffek hosszan tartó ismételgetése, a mélység, a borult, sötét hangulat.
Tartok tõle, hogy ebben a pár sorban nem tudom méltón leírni ezt a zenét, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy megint elöntött az a félelmetes-hitetlenkedõ érzés, ami akkor fog el, amikor újabb elképesztõen jó magyar zenekarral találkozom. Aki valami újra, különlegesre vágyik, az keresse a Carwashtagnacht-ot." - / Uzseka Norbert, MHH /

"Hadd kezdjem némi magyarázattal. Amikor az év végi összesítõket írom, a hazai zenekarok kapcsán a békéscsabai Carwashtagnacht neve fel sem szokott merülni. Azért nem, mert olyan zenét vállaltak fel, ami itthon
abszolút unikum, felüdülés, és a hazai átlagos színvonalnál sokkal jobbak. A CWTN eddig egy mechanikus, széttorzított crushcore/hardcore szörnyeteg volt, amúgy a Godflesh vagy a Fetish 69 stílusában.  A Distance címû kazettaalbum után, a mindössze kilenc, névre szóló példányban megjelent Robeck nóta jelentette annak az útnak a végét. Kiss
Balázs, Knyihár Pál és Sörös Gergõ tehát még akkor, 1997-ben keresztüljutott a súlyos, zúzós, agresszív zenék folyosóin, de mostanáig várattak minket, hogy a katakomba túlsó végén kinyissák azablakokat. Megtették, és a termeket elöntötte a fény. Fejet hajtok e lemez elõtt. Olyan perspektívák nyíltak meg, hogy tényleg nem látni a határokat. A Constant Balance amagyar független zene egyik jelentõs állomása. Zeneileg változatos, hangulatilag egységes - azt kellmondanom, hogy kifejezõ, sõt, mûvészi ez a CD. Noha sosem voltak a sebesség megszállotjai, ez az anyag hihetetlenül kimért, lassú, nagyon
súlyos és méltóságteljes lett. A témák ismételgetése delejes, a crushcore riffek pedig tényleg darálnak. A legnagyobb újítás a neo folk hatás térnyerése (Sol Invictus, Current 93, vagy éppen hazai kedvencünk, az Actus). Indusztriális alapú, súlyos rockzene és gyengéd, ám éjfekete akusztikus dalok egy lemezen, de hangulatilag hihetetlenül egységesek.
Az ének (amibõl nincs sok) leírhatatlan sokat javult. Bejöttek még olyan bandák hatásai is, mint a Trottel (egy kicsit), sõt, ha a hangzás is olyan apokaliptikus lenne, mint az anyag, akkor a Neurosis is jobban kijönne. (Ezek tényleg hatások, távolról sincs nyúlás.) Nem akarom hangról hangra kivesézni a lemezt, pedig régen volt olyan lemez - pláne  hazai -, amitõl alig elfojtható írhatnékom támadt. A pszichedelikus, gépies, roppant kemény, de mégis érzéki, borús és néha szomorú anyagot a
lehetõ legszívesebben ajánlom mindenkinek. Nincs mese, a Carwashtagnacht már tényleg mûvészet, nem pedig fizikai, két kezi munka." -  / Szegedi "a" András /
A Carwashtagnacht nevü magyar csapat lemezével való ismerkedéskor mintha egy elõzõleg dióval megdobált hangyabolyba illesztettem volna egy igen értékes testrészemet. Megmagyarázom: A furcsa nevü együttes lemeze egy hihetetlenül nyers gitár- helyenként meglepõen friss dobkezelésü, basszussal áztatott, kb. fele arányban instrumentális, hömpölygõ, komor, sötétnek, felkavarónak szánt ötven perc, itt ott távolról beszûrõdõ szép és finom nõi énekhanggal, amely ötven perc társadalmi hasznosságát erõsen kétségbe vontam elsõ hallgatásra és kétségbe vonom most is...'
/ Wanted magazin /
SANDWICH: American Positivism
'... De van rá magyarázat: Egyrészt Todd Williams  egyébként kissé lágy, soulos énekhangja / persze Õ fekete / másrészt  pedig a füleket és lábakat egyáltalán nem kimélõ ritmusszekció.  Mint Publo Hunny a régi szép idõkben. '       / Wanted mag. részlet /
KÁRPÁT MÖBIUS: Kurucz Lemez
Szimpatikus cím, még inkább a hozzáállás, ennél jobban már csak a zenei anyag tetszik. Régóta tudjuk persze, hogy Cziránku Sándor egyike Magyarország legtehetségesebb és legeredetibb gitárosainak, a nagy magyar rock and roll cirkusz örökös ígérete õ. Hogy elmúlt két és fél évtizedben túlontúl sok hanghordozó nem õrzi keze nyomát, igazából nem az õ bûne. Játéka és gondolkodása túl független és következetes ahhoz, hogy a lemezipar kegyeit elnyerje, szerénysége és szegénysége pedig megmentette a szakmában több évtizedet lehúzó rockzenészek körében szinte sorszerû elhülyüléstõl.
A kurucság, az örökös kívülállás, a meg nem alkuvás, a perifériáról való polemizálás Cziránku pályájának legfõbb jellemzõje. Persze sosem volt elveszett ember, mindig megfogta a munka végét, ha kellett, a zenélés mellett festett, tapétázott, nyomdai fényképészként vagy postai alkalmazottként dolgozott, legutóbb gondnok volt egy csepeli általános iskolában. Jelenleg "eseményt szervezõ, zeneszolgáltató és zeneszerzõ" kényszervállalkozó. Változatlanul Csepelen él, egy közepes méretû panell-lakásban, feleségével, hat gyerekével és pályáját végigkísérõ hangszereivel.
P. Mobil, Beatrice, azaz kimondott rockzene - ez volt a kezdet, aztán a nyolcvanas évektõl egyre mélyebbre merült a népzenébe és a bartóki dimenziókba. A Gépfolklór, késõbb a Ködkonda a pályafutásának további állomása, az utóbbi tizenhárom évben pedig a Barbaro. A magyar folkrock színtér talán legeredetibb formációja évek óta a széthullás küszöbén áll, eddig mindössze két lemezük jelent meg, lehet, hogy ennyi is marad utánuk. 
Régóta szeretnének persze újabbat felvenni, a dalok egy része már ott lapul az asztalfiókban, a végsõ lökés azonban változatlanul várat magára. Aztán, ha meglesz, valószínûleg szép csendben feloszlanak. Hogy ne fájjon senkinek. Ahogy két éve fogalmazta Sándor: visszatekintve nem biztos benne, hogy érdemes volt ennyi áldozatot hozni a zenéért. Tudomásul kell venniük, hogy õk most nem aktuálisak. És ebbe nem érdemes belehalni.
Példaképe a hetvenes évek eleji külvárosi klubélete, a Rideg, a Bercsényi, a Pataky szellemisége. Ezek a kultúrházak az életszagú rockzene melegágyai voltak egykor, a hajnalig tartó örömzenélések, a rácsodálkozások terepe, Sándor szavaival élve "a kilépéseké a csillagközi térbe, majd a visszatéréseké a harmóniákba". Ezt a világot próbálta meg társaival két éve feléleszteni, amikor a Barbaro mellett megalapította a változó felállású, a zene szabadságát hirdetõ Kárpát Mõbiuszt.
"Zenei törekvéseinket leginkább a Mõbiusz-szalag szimbolizálja. Ha egy szalagot megcsavarva ragasztunk össze a két végén, akkor az a pont, ami a külsõ gyûrûn halad a spirálon keresztül a belsõ térbe kerül, majd azt végigjárva ismét kikerül a külsõ gyûrûre. Ez az átjárhatóság jelképe." - írja a debütáló CD-lemez kísérõfüzetében. Ír õ még ott másról is, új ezredévrõl, nulla hangnemû térrõl, elgépiesedett világról és genetikai emlékek visszakódolásáról, de ebbe most inkább ne menjünk bele, nem biztos, hogy a lemez hasznára válik a sok ideológiai körítés. Ez a zene úgyis önmagáért beszél, úgyis átlép határokat, besorolhatatlan, klisékben ki nem fejezhetõ.
A lemezen mindössze ketten játszanak, Cziránku partnere ezúttal Csík Sándor ütõs. Amolyan minimál program ez, minimális eszközökkel, bármikor bárhol megszólaltatható húsz kompozíció, a szellemi töltés úgysem az anyagi háttértõl függ. A hangzásnak persze jót tenne egy basszus és/vagy egy fúvós hangszer, bár az is lehet, hogy csak európai beidegzõsét, hogy a mély hangoktól várjuk a katarzis élményét. 
A Kuruczlemez alapja - a Barbaro zenéjéhez hasonlóan - a kelet-európai páratlan ritmusok, a népzenei hagyományok és a modern nagyvárosi folklór, a rock. Megírt és rögtönzött kompozíciók, megérlelt témák és vázlatok váltakoznak rajta. Aki most ismerkedik ezzel a világgal, annak számára elsõre talán nem elég változatos ez a korong, akik mélyebben beleszállnak, azok sok finomságot, árnyalatot találhatnak benne. Lehetne persze panaszkodni arra, hogy nem szól igazán jól a lemez, a keverés sem igazán tökéletes, de hát ez magánkiadás, a szûkös költségvetésbõl ennyi stúdióidõre tellett. Támogatásról Sándor nem is álmodik, ennél a lemeznél a szponzor szerepét bizony maguk a vásárlók töltik be.
Ez a típusú zene persze színpadon él igazán, ezért augusztustól Sándor szeretne valahol egy Mõbiusz-klubot indítani, mondjuk a Gyökér-klubban, ahová minden alkalommal hívna vendégzenészeket is, Vázsonyi Jánost, Molnár Gábort, Pejtsik Pétert és hasonló karakterû muzsikusokat. Elvben már kész a következõ Kárpát Mõbiusz lemez, Magyar triáda a munkacíme, és a tervek szerint a Rákóczi-indulóval kezdõdne. (Brahms, Berlioz és Liszt után a modern zenei irányzatok segítségével próbálja meg Sándor a kor igényeinek megfelelõen megszólaltatni ezt a népzenei alapú mûvet.) Az album egésze a tervek szerint magyar népzenei kötõdésû, még ha zömmel saját szerzeményeket is tartalmazna. / Jávorszky B.Sz. Népszabi /

ANIMA: OOI/1994
" A ritmusalapok általában a reggae és dancefloor sémákat formálják karakteressé, erre néhol elektronikus uszások, máshol ambient kisérletek és népzenékbõl kölcsönvett hangminták épülnek." / Magyar Narancs 94/6 hó /
LIQUID LIMBS: Hydrogixer
..." Nem egészen normális emberek alkotása, hamar kihallik. Valódi acid bulizene massziv,tömény megszólalásával veri a hasonló nyugati zenekarok nagyrészét.Zenéjükben rengeteg furcsa hangmintát használnak pl. Hofi Géza, Dallas, angol nyelvlecke anyagaiból kinyult idétlen beszólások, szürrealista képzettársitások mellett zenéjük nyomulós minimál acid, egyedülálló megszólalással." / Orditó Egér /

ARCHBISHOP KEBAB: Heeliegoleerie and Scunnered
Az Archbishop pillanatnyi ellágyulást sem engedélyez önmagának , a hallgatóságról nem is beszélve. Duncan, a dobos vad és rafinált ütemet diktál, amibe kérlelhetetlenül belehajszolja a társait. Szinte megszakitás nélkül a szaxofon, a cselló és a gitár ugyanugy ritmushangszerként funkcionál, mint a basszusgitár. Igy aztán valósággal széttördelik a zenét, ami ebben a leosztásban nem hátrány mivel ugyanazzal a lendülettel észbontó ritmuskavalkádot hoznak létre./Már több mint egy hete hallgatom a kazettát, hogy irjak róla. Ennyi idõ is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megunjam./ ..."  / Rockinform /
ÉN ÉS A MAGNUM: Beavatás 
No, egy újabb kellemes meglepetés, ez a csapat egy számon belül oly sok ragyogó ötletet vonultat fel, hogy új életre kelnek zsibbadt tagjaim. Sorolom mely elemekben kiválóak: a zenei ötletek, váltások gördülékeny felépítése, a tömör, erõteljes sound, az ének és a kórusmelódiák színessége, a remek szólók, stb. Valahol félúton helyezkedik el a leukémia és au Unfit Ass között, ill. ötvözik ezen csapatok legízesebb zamatait, és mégegyszer kiemelném: egészen meglepõ pszichedéliába hajló énektémáik vannak, a finn Waltari tud felmutatni hasonlót, de itt ez rendszeresebb. Ha valami, akkor ez az album vissza tudja adni az ember hitét a hardcore életképességébe./ Rockinform /

Forcas: Csak nézd!
A Forcas tagjai egy olyan képességet birtokolnak, amivel csak kevesen büszkélkedhetnek. Számaik egyszerre komplexek és közérthetõek. Ennek a két egymástól távol esõ jellemzõnek az áthidalásával alakították ki egyetlen más elõadóhoz sem hasonlítható zenéjüket. Ezen felül ügyesen gyúrják egybe a hagyományos, mondhatni alap hardcore témákat, a modern, idõszerû elgondolásokkal. Az ösztönös hangszeres megoldások ezáltal nagyon jól megférnek a rapcore-os dupla vokálokkal, és a ma divatos (lásd downset.) elképzelésekkel. / Rockinform /

Kirgiz népzenei gyûjtés /Trottel Records Sántha István népzenei gyûjtésének második kiadványa. Minden beigazolódik a Sámán sámán hátán interjú után: a kirgiz népzene dallamosabb, emberközpontúbb, képesek belefeledkezni hosszúkobozszólókba és végtelennek tûnõ versszakokba. Nyilvánvalóan még népszerûbb lenne a kirgiz (kipcsak-török nép) népzene itthon, ha a Vágtázó Halottkémek néhány dalt feldolgozna, bár Grandpierre Attiláról nem feltételezem, hogy olyan símogató hangot képes kicsalni magából, mint Üszönbek Aszanalijev. / Wanted /

DOES TIME AFFECT MEMORY? nemzetközi válogatás
Ez a francia-svájci-osztrák-magyar koprodukcióban készült válogatás két CD-t tartalmaz, és õrület, minimális üresjárattal. Önbecsapás volna zenei stílusokról beszélni, mivel annyiféle hangulatot és témát ragad meg és vezet elõ a közel harminc elõadó. Viszont mindegyiknek stílusa, önálló karaktere van, mindannyian a rockzene határait kaparásszák, és ezek az erények túllendítik a produkciót a rossz értelemben vett eklektika mezsgyéjérõl. Pezseg az élet a lemezen - mintha a kilencvenes évek legelejét írnánk, mintha a fanzine-mozgalom virágzásának idején kaptam volna ezt a lemezt, de külföldön ez a földalatti zenei élet nem szunnyadt évek óta tartó téli álomba, mint nálunk, hanem továbbra is szüli az újabbnál újabb, mûfaji, hangszerelési korlátoktól mentes produkciókat. Éppen ezért fokozottan személyre szabott, kinek mi marad emlékezetes, a filmzenei elemeket bevetõ Scrooge, a free-s Splatter Trio, avagy az effekthatásokkal operáló Phased 4. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy az egy számmal szereplõ Trottel nem lóg ki ebbõl a nagyon erõs mezõnybõl. (wanted)

UNFIT ASS: Pulse
A Pulzus hangjai elõször arra döbbentenek rá, hogy magyarok ilyen munkát eddig képtelenek voltak letenni az asztalra. Ez a kijelentés felfogható akár a hazai rockélet minõsítéseként is. Én mindenesetre felteszem a képzeletbeli koronát az alkotók fejére. Amit itt tapasztalunk, az a naprakészség minden apró részletét tartalmazza, erejét az eltökéltség, illetve az elvágyódás gondolata adja. Nincs még egy olyan valaki, aki ugyanazt csinálná, így a víziószerû tételek az újdonság erejével hatnak. Talán a Karmoló Ujj (Clawfinger) evez hasonló vizeken, viszont ilyen hátborzongató dallamokat õ sem képes kipréselni magából. A billentyûs hangszerbõl elõvarázsolt hangminták képi világához társulnak az álmatagságot szertefoszlató dühödt gitárok, a különc basszusfutamok, a pontos dob, és végül a dupla vokál. A két énekes használatának elõnye, hogy míg az egyik "szóvivõ" mondjuk kiénekli magából a nagyszerû dallamokat, addig "tettestársa" remek hangsúlyozású szavalásával törékenyen lapul a háttérben, tovább mélyítve ezáltal a zenei és eszmei mondanivalót. Valószínûleg sokan idegenkedve fogadják majd a gépies benyomást keltõ hangzást, azonban nyilvánvaló, hogy ez szükségszerû, meg merem kockáztatni, ez a lelke ennek a hangulatgyûjteménynek. ... (Rockinform 1996/6 (jul-aug)szám)

DERSZU UZALA: Mindenki kövér lesz egyszer, még Derrick is
A klasszikus, '80-as évekbeli lendületes punk/HC-t ötvözi az egri trió a Victims Family-féle rafinált szerkezetû post hardcore-ral. Kifejezetten melódiaközpontú és tobzódnak az ötletekben, pl. a 'Táncoljunk még' és a 'No cukor' erõs funk-rock ízekkel, és lírikus betéteivel ki is lép a szokásos keretekbõl, mindenesetre nemcsak punk fanatikusoknak ajánlott

WESTMINSTER APU: Altató
"...és nincs két egyforma szám, mindegyik más és más!Sámánrock egy finn népköltésre, akusztikus-pszichedelikus elszállás Weöres Sándor Galagonya c. versére, reggae,rap,blues,egy kis jazz, esztrád rock..." ...Van valami, ami összeköti ezeket az ezer irányba induló számokat, ez a valami pedig a határtalan infantilizmus és irónia..." 
/ Straight Edge /
TROTTEL:Troxx-Tracks
"...Ami pedig utána jön, arra Rupaszov Tamásék jó darabig büszkék lehetnek.Ez a hatodik az eddigi legjobb studiólemez, ötletes, változatos, szingazdag és szerethetõ.Kétségkivül az eddigi legpopulárisabb megnyilvánulásuk bár a népszerü jelzõ jelen esetben is erõsen idézõjelben.Mondjuk inkább azt, hogy könnyebben emészthetõ..." / Népszabi 98 ápr.1 /
"...Két évet kellett várni az uj Trottel lemezre. Nem könnyü befogadni.Folyamatos figyelmet igényel, de megéri a fáradtságot.  A TroxxTracks ujabb jelentõs állomás az együttes maga választotta utján." / Rockinform  98 /
TROTTEL:  The Same Story Goes On
"...Sokrétü, mindenre kitekintõ és megunhatatlan anyag. Alig várom, hogy a történet tovább folytatódjon." / Uj Magyarország /
"...Ez a zene,amit szerintem mindenkinek érdemes legalább egyszer meghallgatni. A pszichedelikus zene, a jazz és a fifikásabb punk szeretõi mind megtalálhatják benne a magukét. Érzelmileg számomra talán a legfelkavaróbb zene, az ember önmagával való kapcsolatának és a világgal való küzdelmének egyik legerõsebb és mégis legszebb kifejezése." / Volt magazin /
TROTTEL:  The Final Salut In The Name Of Human Misery
" A kommunisták elfáradtak a hazudozástól,
Jöhetnek az uj hazudozók, 
Széles mosollyal, megbocsátóan,
Az Igéret Földjérõl. "
"... Ennyibõl is kitünik, hogy a Trottel nem hisz a fogyasztói társadalom világmegváltó voltában. Ez a világkép kapcsol össze rengeteg fiatalt Európában, akik igyekeznek a hatalom gyámkodása alól kivonulva szuverén létüket megteremteni." / Heti Ifi /
" A Trottel ugy játszik, mintha az lenne a célja, hogy minél jobban megkinozza a hallgatót, hogy ne birja ki ezt a nyomást. Talán csak a No Means No vagy a Christian Death tud ilyet ma a világban. De nekünk õk itthon kellenek és magyarul, remélem nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel." / Metal Hammer /

ÉRDEKES ZENÉK KIVÁNCSI EMBEREKNEK: 
...Végezetül más bölcsességet nem tudok mondani csak annyit, hogy ha végighallgatjuk ezt a több mint 70 perces válogatást, akkor rádöbbenhetünk, hogy mennyi értékes, érdekes és egyéni hangzású, megszólalású zenei társulat bujkál itthon a föld alatt.   / Vol 10 / 

COMPILAZOO nemzetközi válogatás
"...ez egy pupilla-, tudat- és horizonttágitó szer!Használata fokozott körültekintést igényel.
...A Compilazoo valójában egy vitaminkoncentrátum:Az örök fiatalság titka." /Rockinform /

PERSONA NON GRATA:Tibicsoki
" A kazetta cimének hozzávetõlegesen annyi köze van a tartalmához vagyis a zenéhez, mint elefántnak az asztaliteniszhez.Mégsem elhibázott a cimválasztás.A Vöröstibi és testvére a Kék tulélt generációkat és rendszereket, tul a privatizáció dühöngéseit. A Tibicsoki örök és elpusztithatatlan. A Tibicsokiba annyi vitalitás szorult, amennyire egy Persona Non Grata-szerü vidéki zenekarnak feltétlenül szüksége van. / Rockinform /
PERSONA NON GRATA: Takarmány
" A zakkant Tibicsoki után itt a legujabb alkotás, mely Takarmány cimmel jelent meg, dob, basszus, gitár, tuba, harsona, szintetizátor felállásban. Noise ágyazatban jazzcore, ska, szamba, dub, reggae, funky, country, az 1oo1 éjszaka zenéje, egy sanzon Edith Piaffal becserkészve, kuplé, rockabilly...rettenetesen érdekes elegye ez a zenei zajkavalkádnak. Hallgasd meg a CD-jüket figyelmesen mert nagyon sok zenei geg fedezhetõ fel a muzsikájukban. Nagyon pontos, preciz, akár egy svájci óra s itt egy olyan zenekarról van szó, akik emberileg is tesznek valamit az asztalra..." / Bolivia r 'n' roll /

KRITIKUS PONT: Tollainkat Tépkedõ
"...A zenekar nem is tagadja, hogy pl. a Trottel hatott rájuk, meg még sok egyéb ujitó szándéku együttes,akik pont attól punkok, hogy olyan meglepõ, szokatlan zenét játszanak,amilyen korábban még nem volt.... A Kritikus Pont baromi érdekes zenét játszik,amit sokszor kell meghallgatni..."   / Metal Hammer /